Mézmúzeumot álmodott és meg is valósította Vizsolyban Mézes Gergő, aki szerint igenis lehet helyben boldogulni.

A nemrég az Év Kiváló Méhészete címmel elismert családi gazdaság példája bizonyítja, hogy a teremtő akarat és a szorgalmas munka meghozza gyümölcsét. A Demokrata több alkalommal beszámolt az abaúji végeken valósággá váló csodáról, Vizsoly újjászületésének folyamatáról. Az első magyar nyelvű Biblia hazája az elmúlt években a közösség megtartásának és építésének szép példája lett.

Pedig a dicső, kulturálisan és minden más tekintetben is gazdag múltra a XX. század második felétől sorvasztó évtizedek következtek, Vizsoly lakossága fogyatkozni és öregedni kezdett, és mára etnikailag is jelentősen átalakult.

A falu a Tokajból Krakkó felé tartó egykori kereskedelmi útvonal egyik településeként évszázadokon át szó szerint a történelem főutcáján foglalt helyet. A valamikori Kárpát-medencei Via Reggián azonban ma a vizsolyi cigánysor ütött-kopott házai málladoznak egymás után.

Másutt talán reményvesztett északkelet-magyarországi kép volna ez, itt mégsem uralkodik el a látogatón a csüggedés. A sáros, poros sor szélén ugyanis – az enyészettel szembeni kihívásként – takarosan felújított parasztházban működik a Mézmúzeum. Megálmodója, gazdája Vizsoly jövőépítő emberinek egyike.