Márciusi emlékeztető

Méhészeti tudnivalók: Márciusban felpezsdül az élet a méhesben, hiszen méheink legalább annyira unták már a hosszú telet, mint mi, méhészek. Ők is alig várták, hogy újra napfényt láthassanak, érezhessék szárnyukon a friss tavaszi szellőt, és hogy újult erővel, ismét szorgos-lendületes munkához láthassanak, hogy megmutathassák, mire képesek. Az eredmény csodálatos!

De mielőtt munkába állítanánk méhcsaládainkat, vannak olyan tavaszi méhészeti tudnivalók amire érdemes odafigyelni: A február Magyarország egyes részein – de főleg az észak-keleti régióban – nem hozta meg a tisztuló kirepülést. Azt gondolom, nincs okunk aggodalomra, mivel méheink hamar behozzák lemaradásukat. Kedvezőbb a hosszú egyenletes hőmérséklet, mint a nagy szélsőségeket mutató időjárás.

Az egyenletes hosszú hideg időjárás az atka szaporodása szempontjából is kedvezőbb a családokra nézve, mivel később indul meg a fiasítás, és az atka nem képes sokáig fiasítás nélkül megmaradni, s így szaporodni sem. Továbbá a méhek fogyasztása, és ezáltal a bélsaruk is kevesebb.

Dél- Magyarországon viszont mindenhol elkezdtek a méhek fiasítani a januári melegben, ezért a fogyasztás igen nagy, a családok veszélyben vannak! Ezért minden időjárási helyzetben célszerű ellenőrizni a mézkészletet és pótolni, ahol szükséges. Nincs mire várni, ha a család elpusztul, nem sokat ér a finomkodás.

Remélem, hogy a március meghozza a várva várt tavaszt, és ténylegesen is belenézhetünk a kaptárjainkba!
Azóta vágyódom az ilyenkor érezhető, semmihez sem fogható kaptárillat után, mióta beteleltettem a családjaimat. A méheink, ha eddig nem is, hamarosan teljes egészében meg tudják tenni a tisztuló kirepülést, ami több napig is eltarthat. Ha az időjárás kegyes hozzánk, akkor méheink megkezdik a kaptárak belső tisztogatását, kihordják a tél folyamán elhullott társaikat, és a szemetet.

Ekkor már bőven ad virágport a mandula, éger és a nyárfa. Van olyan növény, amely nektárt is termel – például a fűzek –, ez nagyon fontos forrás lehet a méhcsaládok fejlődése során.

Rádi Tibort idézve:

„A fűz a méhek számára olyan, mint gyerek számára az anyatej”

Ahol nincs, ott érdemes fűzre vándorolni. Méhcsaládjaink lendületes fejlődésnek indulnak, az anyák szorgalmasan petéznek, egyre jobban kiterjesztik a fiasítást. Ez az az időszak, amikor leginkább értelme van a jól szigetelt takarásnak, az oldal és a kijáró szűkítésének. Egy jól hőszigetelt kaptárban a méheknek kevesebb energiára van szükségük ahhoz, hogy felfűtsék az életterüket, ez pedig kevesebb mézbe kerül, és a téli méhek élettartama is kitolódik, ami a fejlődő család számára igen jelentős.

A hónap első felében, mikor a hőmérséklet 13°C fölé emelkedik, érdemes a családokon egy futó vizsgálatot ejteni, hogy van-e elegendő élelem a méhcsalád további fejlődéséhez. Ha nincs, akkor ezt cukorlepénnyel, illetve az erre a célra félretett mézes kerettel tudjuk pótolni.
Van, aki ilyenkor már sziruppal végez belső etetést. Etetésre ilyenkor főleg zárt etetők alkalmasak, például a légfékes doboz, vödör, stb. A krajnai méh nem dolgozik minimum-készlet alatt, ha tehát kevés a méz, azt jobb néhány nagyadagú etetéssel pótolni.

Lényeges kérdés, hogy van-e fedett fiasítás és ha igen, milyen a kinézete, hiszen ebből következtethetünk az anya meglétére, és hogy a fiasítás egészségesen történik-e. Ha a fiasítás szemrevételezésekor mindent rendben találunk, akkor az anyát ne is keressük tovább, hanem mihamarabb zárjuk vissza a fészket.

Ha viszont rendellenességet, betegségre utaló jeleket észlelünk családjainkon, azt jegyezzük fel, és mihamarabb orvosoljuk a problémát. A tisztuló repülés, vagy a tavaszi vizsgálat során Nosemára utaló jeleket figyelünk. A kaptárban ürítkező, kijárót összepöttyöző Nosemára gyanús család esetén méhmintát kell venni.
A fertőzés mértékétől függően Nosema elleni gyógyszerrel kezeljük (Nonosz, Fumidil B vagy Nozecid). Családjainkat érdemes havonta bevizsgáltatni Nosemara, más egyéb vírusokra félévente- évente. A mintavételt érdemes a kaptárból több helyről összegyűjteni.

Vegyünk legalább fél kg mintát a kaptársöpredékből. Szedjük össze az elhullott méheket a keretről, – a méhsejtből, a fenékdeszkáról és a kaptár elől, mindezekből 10 dkg- ot. Ha tudunk, élő méheket is küldjünk zárkába. Ezeket gyenge, összeomlás szélén álló családoktól gyűjtsük össze. A kaptár számát a beazonosíthatóság érdekében tüntessük fel a csomagoláson. A mintavételt célszerű az illetékes állatorvos jelenlétében tenni. A mintát az állatorvosi kísérővel együtt a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság 1149 Budapest, Tábornok u. 2. címre kell elküldeni.

Ne felejtsük el méhésztársak, aki a nemzeti program keretein belül gyógyszer cukortámogatást szeretne igényelni, az március 15-ig juttassa el a megyei szaktanácsadókhoz a megfelelően kitöltött igénylőlapokat.

A tavaszi nagy átvizsgáláskor már tüzetesebben is szemrevételezhetjük családjainkat, és ha a hőmérséklet is engedi, takarítsuk ki a kaptárakat és fertőtlenítsük a fenékdeszkákat. Rakodó kaptár esetében ez nagyon egyszerű!

A reggeli órákban, mikor a méhek össze vannak húzódva és nem mászkálnak az aljdeszkán, emeljük meg a kaptárt és vegyük ki az aljdeszkát. Már az emelés során is tudunk arra következtetni, hogy mennyi élelmük lehet, de a kaptáraljon összegyűlt viaszmorzsa és szemét is sok mindent elárul. Megtudhatjuk, hol helyezkedik el a család: ha még elöl, akkor elegendő élelemmel rendelkeznek, de ha már hátrébb húzódtak, akkor bizony fogytán van az élelem – ilyenkor fontos, hogy beavatkozzunk.

Következtetni lehet a család terjedelmére is: ahány léputcán tartózkodnak, annyi viaszmorzsa-csík látható az aljdeszkán. Azt szoktam mondani, hogy az aljdeszka a család tükre, hiszen az sok mindenről árulkodik. Aljdeszkák cseréjekor odakészítek 10 db tiszta aljdeszkát, kicserélem, majd kitakarítom és lángperzselővel fertőtlenítem és így tovább. Ilyenkor érdemes még száraz takarópárnákat is odakészíteni, hogy az erősen átnedvesedett, és lucskos párnákat frissekre cseréljük.